Nyomtatás
Kategória: Friss hírek

A cikk a Tápiógyörgyei Faluújság XXI. évfolyam 5. (2012. december) számából származik.
Idén októberben 8. alkalommal szervezte meg a Tápiógyörgyei Ifjú Fúvósokért Egyesület a Szüreti mulatságot és bált.

Már a nyár utolsó hetei azzal teltek, hogy ötleteltünk, tanácskoztunk, hogyan is nézzen majd ki ez a mára már rendszeressé vált esemény. Mondhatná az ember, hogy mögöttünk hét mulatsággal már rutinosak lehetnénk, s könnyedén megoldhatunk egy ilyen rendezvényt. De az ember lehetőleg nem szeretné ismételni önmagát, s mindig valami újjal igyekezne előállni.

Fontosnak tartottuk eddig, és most is, hogy a györgyei gyermekek, emberek szerephez jussanak, felléphessenek; a szülők, barátok, rokonok örvendezhessenek. Azonban úgy gondoltuk, hogy a kistérségi kultúra is elég jelentős, s most is hívtunk fellépőt más településről. Ezért aztán sok munkába és időbe telt, mire elérkeztünk október 13-ához.

A Jóisten, a Sors, a bor istene vagy csak pusztán az időjárás – nevezze mindenki úgy, ahogy szeretné – igen kegyes volt hozzánk és persze azokhoz is, akik részt vettek eme vidám ünnepen. Gyönyörű napsütéssel telt a délelőtt, s minden jel azt mutatta, hogy a meleg sugarak egész nap támogatóink lesznek.

Az új dolgok nem azt jelentik, hogy a jól bevált forgatókönyvtől teljesen eltértünk volna, hiszen – mint mindig – most is lovas kocsis felvonulással kezdődött a mulatság. Varró József irányításával felsorakozott a Faluház előtti téren hintó, traktor, számtalan lovas kocsi, s volt, aki lóháton követte az eseményeket. Nem volt sok idejük a bámészkodóknak, ha helyet akartak találni maguknak, hogy részt vehessenek a györgyei menetben, mert azok egy szempillantás alatt megteltek. Az egyik nagyobb járművön a Retro-zenekar bandája foglalt helyet, hogy zenéjükkel az egész falut maguk mellé állítsák, s aki hallja, dalra fakadjon, táncra perdüljön. A sort egy furcsa vonós csapat zárta. Festett húrjaik közül, vonójuk alól olyan muzsikát varázsoltak, hogy a kocsin álló szép kalapos magyar legény nem győzte a bajszát pödörni. Az elmondások alapján a nagybőgős volt, hogy az életét kockáztatta, de a bőgőzést, s a jó zenét nem hagyta abba. Közben a gyönyörű német nemzetiségi ruhába öltözött lányok csujjogatását és énekét hallhatta a falu népe, főként, aki kiállt a kapuba, vagy egy darabon a díszes sereget követte.

Így érkezett vissza körútjáról a mulatság népe a Művelődési Ház előtti térre. Ott leszállt a kocsikról, s az artézi kút parkjában Buck Viktor jászberényi csikós lovasbemutatóját láthatta, ostorcsattogtatását hallhatta. A látvány és a hangulat visszarepítette az időben a közönséget.

A rendezvény második helyszíne a Faluház volt. Az ide belépők gyönyörű kiállítást tekinthettek meg óvodásaink és iskolásaink alkotásaiból, melyek az őszhöz és a szürethez kapcsolódtak. A gyerekek közül már sokan a bejáratnál leragadtak. Itt ugyanis Juhász Ildikó és Bene Béla várta az érdeklődőket, hogy méhviaszgyertyát készíthessenek.

Azokat, akik tovább haladtak, a nagyteremben igazán színvonalas program várta. A szüretről beszélt, mesélt, énekelt és táncolt itt mindenki. Elsőként Nyitrainé Józsa Erzsébet irányításával a Gondozási Központ lakói sorakoztak fel, akik versekkel, történetekkel idézték fel a szüret hangulatát, a bor jó tulajdonságait. Ennek hatására egyre többen kaptak kedvet a közönség soraiban ahhoz, hogy a büfében megkóstolják a finomabbnál finomabb borokat, amelyek egyenesen a dimbes-dombos Szépasszony-völgyéből kerültek ide az Alföldre.

A legidősebb korosztályt a legfiatalabb váltotta a színpadon. Az óvodások Lestákné Vajon Ildikó és Füleki Ildikó óvónők segítségével megmutatták a nagyérdeműnek, hogyan is kell mulatni. Hagyományőrző ruháikban olyan vidáman táncoltak és énekeltek, hogy az ember maga előtt látta, a domboldalról vígan lesétáló puttonyos szüretelőket. A fiúk úgy megtáncoltatták a leányokat, hogy igazán példát vehetnek róluk a mai fiatal legények.

Az általános iskolás korosztály is kivette a részét a munkából. Tóth Lászlóné Erzsike néni felkészítésének köszönhetően verseikkel tovább fokozták a jókedvet. Olyannyira, hogy a nagykátai Katica Nyugdíjas Klub tagjai alig várták, hogy a pódiumra kerülhessenek. Visszafogottabb és ritmusosabb dalaik közé egy-egy táncot csempésztek. Hol az asszonyok ropták a színpadon, borosüveggel a fejükön, hol a férfiak járták a botos táncot. Lelkesedésük, erejük irigylésre méltó mindannyiunk számára. Azt hiszem sokan szeretnénk, ha a munkás évek után is úgy égne a tűz bennünk, ahogyan a klub táncosaiban. Fáradhatatlan jókedvvel és lelkesedéssel adták elő műsorukat. A györgyei Vadvirág Nyugdíjas Klub közreműködésével kaptuk meg az elérhetőségüket (hiszen ők más fellépésük miatt idén nem tudtak jelen lenni rendezvényünkön), amelyet ezúton is köszönünk.

A szüreti mulatság műsorából természetesen nem hiányozhatott az ifjúsági fúvószenekar sem. A hagyományőrző ruhákba öltözött együttes magyaros indulókkal, dallamokkal készült Tatai József karmester vezetésével.

A programok szünetében hirdettük ki a szüreti rajzpályázat nyerteseit. Nagyon nehéz dolgunk volt, hiszen sok alkotást adtak át nekünk, s legszívesebben mindenki számára jutalmat osztottunk volna ki. Persze akkor ez nem verseny lett volna. Több korcsoportban adtunk át emléklapokat és díjakat, mint minden évben. (Kis és középső csoportos, nagycsoportos, alsó tagozatos és felső tagozatos gyermekek számára.) Jó volt látni, hogy a jelenlévők milyen örömmel vették át jutalmaikat, reméljük, hogy jövőre is szívesen alkotnak majd erre az eseményre. (Személy szerint azt is remélem, hogy legközelebb több gyermeknek adhatjuk át személyesen a jutalmat és a velejáró tapsot!)

Az est utolsó előtti fellépőjeként a Tápiómente Táncegyüttes táncosai álltak a közönség elé. A fiatal fiúk és lányok különféle magyar táncokat, páros táncokat, legényest adtak elő. Ha nem bent lettünk volna a teremben, azt mondanám, hogy porzott a lábuk alatt a föld, annyira ropták. De akkor, amikor az öt legény táncolt, vérmérsékletüket látva és még inkább érezve, azt gondoltam, hogy nem fogja bírni a színpad, leszakad alattuk. Szerencsére nem így történt. Befejezésül, hogy ne csak a magyar tánckultúrából kapjunk ízelítőt, cigány táncot adtak elő a hozzá tartozó népviseletben. Fantasztikus élmény volt a jelenlévők számára, és ilyenkor talán mindenkinek a fejében megfordul, hogy nem ártana visszatérni eleinkhez, s újból megtanulni táncolni, a magyar temperamentumot újból a magunkévá tenni.

Mint minden évben, idén is összeállt a zenekaros fiatalság köréből egy csapat, akik Lellei Márta koreográfiájával egy német nemzetiségi gyertyás keringőt adtak elő. A fényeket lekapcsolták a nagyteremben, kint már kezdett alkonyodni, s a félhomályban a gyertyák fényénél megható zárása volt ez ennek az októberi délutánnak.

Fiatalokat és időseket egyaránt visszavárt estére az egyesület és a hajnalig zenélő nagykátai Party-zenekar. Reméljük, hogy mindenki, aki megtisztelt bennünket jelenlétével, jól érezte magát, s várja a jövő évi mulatságot!