tapiokultura Kun-Halasi Katalin Fotó
tapiokulturaTarnavölgyi L. Fotó

Láttam már a Tápió-vidéken sok iskola ünnepséget – jó néhány tisztességeset, és nemegyszer kötelezően összecsapottat is – de ami tegnap a tápiósági Sportcsarnokban történt, az maga a csoda volt!
Ki gondolná, hogy a falusi ünnepség végén – amelyben nem szerepelnek sztárok, neves előadóművészek – állva tapsol a zsúfolt nézőtér!
Az alig több, mint 2500 lakójú kis faluban nemhogy 2-3 általános iskola nincs, de még az osztályokból is megelégszenek eggyel-eggyel.
De kedvenc marxi idézetem cáfolatát, miszerint a mennyiség majdan minőségbe fog átcsapni, itt a tapiokultura.hu-n megírt szép programok, események sorával is bizonyítottuk. Íme, itt az újabb ékes példa: értékes dolgok születhetnek a kevésből is!

Október 4-én rendeztük meg a hagyományos jótékonysági bálunkat, aminek az idén az „Eszelős Őszölős Szüreti Mulatság” nevet adtuk. Történt ez annak okán, hogy a kitűzött dátumok sora bizonyult nem megfelelőnek a bál lebonyolításához, különböző okoknál fogva. Így végül egy nagyon közeli időpontot sikerült találni, mely a szervezés szempontjából, a szervezés tempójától bizony méltán kiérdemelte az „eszelős” címet!

Öröm ránézni!
Mert bárki, bármit is mond, azért nagyon másként nézett ma ki a sülysápi piac, mint ahogy azt hosszú évek, évtizedek alatt megszoktunk.

Jómagam, amikor majd’ hat esztendővel ezelőtt először baktattam körbe a sülysápi Wass Albert Művelődési Központot, amolyan „városból vidékre jött” embernek éreztem magam. A szemben lévő Polgármesteri Hivatal kopottas épületét rozsdás vaskerítés őrizte a csalitos dzsumbujnak tetsző, a köztől elzárt kertjével együtt.
A Szent István” parkot” össze-vissza nőtt bokrok, egymásra roskadó fák, egy koszos királyszobor jelentette.
És a piac…!

Nekem, a „kátainak” nem tetszett. A Tápió-vidék egyik legrégibb, legjobb helyen lévő, legnagyobb szabadtéri árusító helyén száraz időben nem lehetett a portékát a portól látni, esőben meg térdig ért a sár.

Aztán elbontották a nagyközség gazdái a rácsokat a Hivatal körül, ahol Kossuth-díjas színésznő működött közre a keserű történelmi múlt áldozataira emlékeztető mementók elhelyezésénél.
Az épület melletti elvadult, elzárt senki földjéből pihenő park lett, amelyet egy köztéri művészeti alkotás ékesít már egy esztendeje és még Szent István szobrát is megtisztították a dolgos kezek…

És most, a szeptember 20-i közösségi-kulturális avatás után (Belaktuk a sülysápi piacteret , Tápió+ 3. adása 1. rész ) a kofák, árusok és a vásárlók is birtokba vették a végig leburkolt, irodaépülettel, asztalokkal, világítással, parkolókkal, akadálymentesített lejáróval, kulturált mosdókkal és még egy „helytörténeti” ivókúttal is ellátott fórumot.

Ma, amikor kisétáltam a 31-es út mellé, úgy éreztem magamat, mint egy kisváros népművelője.
Igen, ez már egyértelműen egy város tere, egy városka szépülő környezete.

Sokkal több kellene (és lesz is!), de ez már valami! Legyünk rá büszkék, használjuk egészséggel!

 

Márton Richárd János vagyok a Magyar Táncművészeti Főiskola 8. évfolyamos klasszikus balett szakos növendéke. Itt élek szüleimmel, testvéreimmel Sülysápon. Szüleim 10 évesen írattak be saját elhatározásomra a Magyar Táncművészeti Főiskola balett szakára, amit ez idáig sikeresen végzek. Több sikeres Operaházi darabban szerepelhettem ez a nyolc év alatt, ami felejthetetlen élményt nyújtott számomra. ( Diótörő, Karamazov testvérek, Giselle, A kis kéményseprő, stb.) Idén először lehetőséget kaptam arra, hogy Spanyolországba utazhassak 3 hetes balett kurzusra, hogy képességeimet, ismereteimet a szakma felé fejlesszem. Számomra ez igen nagy megtiszteltetés volt, hisz köztudott,  egy ilyen kurzusra kijutni megtiszteltetés és egyben elismerés is az eddig végzett munkám iránt. Magyarországról öten kaptunk csak lehetőséget a Spanyolországi útra.

Az Eötvös Loránd Fizikai Társulat szervezésében 36 tanárkollégámmal együtt eljutottam a világ legnagyobb kutatóintézetébe. Az idén 60 éves CERN (European Organization for Nuclear Research, azaz Európai Nukleáris Kutatási Szervezet) 2006 óta működteti programját, mely keretében az általános és középiskolai tanárok továbbképzésen vehetnek részt a fizika fellegvárának számító intézetben. Nagyon örülök, hogy ebben az évben én is a csoport tagja lehettem.